A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság. Nincs benne „kell" és „muszáj" és „enyém" és „tiéd". Nincs benne színjáték. Nincs hazugság. Nincs benne idő sem - mert egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozók valakivel és szeretem. Nem szólhat bele senki, még az Isten se - mert Isten maga a szeretet. Félve írok erről, mert olyan kérdés ez, melyet nem szabad feszegetni. A kompromisszumok ugyanis nemcsak a családot és a társadalmat, de az emberi lelket is összetartják. Jó, hogy vannak. Sok mindent nem tennénk meg, amit meg kell tennünk, ha csakis „szívünk" szavát követnénk. A helyzet ugyanis az - és ez messzire vezető kérdés -, hogy mi még nem értünk meg a szabadságra. Nem tudunk még repülni. Nekünk még kell a korlát, a megalkuvás, a kényszer, az önbecsapás, néha a hazugság is, hogy összeférhetők legyünk olyankor is, amikor nem valódi a szeretet. Jó, hogy el van rejtve bennünk. Olyan mélyen, hogy egy életen át nem tudjuk, kit szeretünk igazán. Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése