Az a pillanat lesz a második születésed. Nem futsz többé. S egy méltósággal teli, de agyonhajszolt üldözöttet pillantasz meg lelkednek tükrében. Önmagad. Akit a világ irdatlanul közönséges sláger-dallama a látszat-létezés tabukkal csábító erdejébe csalt, és ott aztán kifosztott. Elárvult, önmagától is elárult, kortalan lélek vagy. Nézed magad merőn, kíváncsian, ámultan.
Hát te itt vagy?
Hol voltál eddig? Elfelejtetted, hogy én te vagyok? Én tisztán akartam ezt az életet. És még most is úgy akarom. Követelem! És a régi nevetésedet is követelem! Meg azt, hogy ne csinálj istenből faragott képet, vagyis ne légy képmutató. Szabad vagy. Neked nem muszáj. Önmagaddal lehetsz csak azonos, ébredj fel!
Hát te itt vagy?
Hol voltál eddig? Elfelejtetted, hogy én te vagyok? Én tisztán akartam ezt az életet. És még most is úgy akarom. Követelem! És a régi nevetésedet is követelem! Meg azt, hogy ne csinálj istenből faragott képet, vagyis ne légy képmutató. Szabad vagy. Neked nem muszáj. Önmagaddal lehetsz csak azonos, ébredj fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése