Úgy teszünk, mintha a leckét megtanultuk volna. Mintha tisztességes munka volna. Mintha siker volna. Mintha életre szóló eskütétel lett volna. Mintha párt volna. Mintha betegségünk véletlen balszerencse volna, felejtéseink pedig szórakozottságból fakadnának, és nem közönyből.
Úgy teszünk, mintha figyelnénk.
Egymásnak készségesen igazolást adunk élethazugságaink fenntartásához. Voltaképpen a látszat fenntartására ügyelünk reggeltől estig. Másra nincs időnk. Épp csak sikerül idejében hazaérkeznünk a nyaralásból, vagyis amit mi nyaralásnak hívunk, és máris vár a munka vagyis az, aminek a vállalásával hozzájutunk a pénzhez, ami nagyon kell, hogy a látszat tartható legyen.
Kapkodunk.
A kapkodás beismerés. Félek, hogy előbb-utóbb lelepleződöm. A kudarc előszele naponta megsuhint. De majd a kudarcot sem ismerem el, már nem szokás. Ha más nem, én sem. Minek?
Úgy teszünk, mintha figyelnénk.
Egymásnak készségesen igazolást adunk élethazugságaink fenntartásához. Voltaképpen a látszat fenntartására ügyelünk reggeltől estig. Másra nincs időnk. Épp csak sikerül idejében hazaérkeznünk a nyaralásból, vagyis amit mi nyaralásnak hívunk, és máris vár a munka vagyis az, aminek a vállalásával hozzájutunk a pénzhez, ami nagyon kell, hogy a látszat tartható legyen.
Kapkodunk.
A kapkodás beismerés. Félek, hogy előbb-utóbb lelepleződöm. A kudarc előszele naponta megsuhint. De majd a kudarcot sem ismerem el, már nem szokás. Ha más nem, én sem. Minek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése