A lélek újjászüli magát
Mindenképp újjászüli, nem is egyszer, de hogy közben úr maradok-e a portámon, az attól függ, hogy ilyenkor szörnynek látom-e magam, vagy Mesebeli Jánosnak, aki, ha kell, átmegy a sötét rengeteg erdőn, mert nem felejti a célt öröknek vélt, avagy hetvenhét éjszaka sem.
Bensőnk lassú, de hibátlan.
Amikor képtelen vagy saját belső ügyeidként kezelni azt, ami benned zajlik: látod, ami nincs, veszekszel, rettegsz, ülsz, szüntelen zokogsz, nem akarsz enni, se aludni – valóban külső segítségre van szükséged – de lelked akkor is tökéletes. Időtlen és hibátlan. Akárhányszor megszüli magát. Lassúdan előcsúszik és ragyog.
Erős, mint a tűz.
Nincs szüksége másra, mint némi türelemre. Ne menekülj magad elől, és ne utáld magadat. Maradj jelen.
Lélek-jelenlét.
Ennyi az egész.
Víz a sivatagban
Mindvégig meghökkentő közel vagyunk a helyes ösvényhez. A sivatagon át kell menni időről-időre. Érésünk jele az.
Nem kell tenned semmit, csupán visszatartani magad attól, hogy visszavonhatatlan döntéseket hozzál. A bánatban is van valami kéjes, ahogy enyhül.
Várd meg!
Nézz körül: ahogy kiskorodban az arcodra szorított tíz ujjad mögül, kutyába sem vett kívülállóként elbámészkodtál ezen a ketrecektől zsúfolt, szemetes világon, s a könnyeiden át már tisztábban láttad, hová kerültél, most is jobban látod – az újat a régiben.
Ilyenkor születünk újjá.
Aki sírni tud, sírni mer önmaga és a világ állapota felett, és nem fél meghalni a szégyentől időnként, hogy hová jutott, és hová jutottunk, az feltámad még ebben az életben, nem is egyszer.
Eső után kisüt a nap, úgy szeret.
(A szomorúság jósága)
Mindenképp újjászüli, nem is egyszer, de hogy közben úr maradok-e a portámon, az attól függ, hogy ilyenkor szörnynek látom-e magam, vagy Mesebeli Jánosnak, aki, ha kell, átmegy a sötét rengeteg erdőn, mert nem felejti a célt öröknek vélt, avagy hetvenhét éjszaka sem.
Bensőnk lassú, de hibátlan.
Amikor képtelen vagy saját belső ügyeidként kezelni azt, ami benned zajlik: látod, ami nincs, veszekszel, rettegsz, ülsz, szüntelen zokogsz, nem akarsz enni, se aludni – valóban külső segítségre van szükséged – de lelked akkor is tökéletes. Időtlen és hibátlan. Akárhányszor megszüli magát. Lassúdan előcsúszik és ragyog.
Erős, mint a tűz.
Nincs szüksége másra, mint némi türelemre. Ne menekülj magad elől, és ne utáld magadat. Maradj jelen.
Lélek-jelenlét.
Ennyi az egész.
Víz a sivatagban
Mindvégig meghökkentő közel vagyunk a helyes ösvényhez. A sivatagon át kell menni időről-időre. Érésünk jele az.
Nem kell tenned semmit, csupán visszatartani magad attól, hogy visszavonhatatlan döntéseket hozzál. A bánatban is van valami kéjes, ahogy enyhül.
Várd meg!
Nézz körül: ahogy kiskorodban az arcodra szorított tíz ujjad mögül, kutyába sem vett kívülállóként elbámészkodtál ezen a ketrecektől zsúfolt, szemetes világon, s a könnyeiden át már tisztábban láttad, hová kerültél, most is jobban látod – az újat a régiben.
Ilyenkor születünk újjá.
Aki sírni tud, sírni mer önmaga és a világ állapota felett, és nem fél meghalni a szégyentől időnként, hogy hová jutott, és hová jutottunk, az feltámad még ebben az életben, nem is egyszer.
Eső után kisüt a nap, úgy szeret.
(A szomorúság jósága)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése