És eszembe jutott az ÉN BARÁTOM. Róla mesélek most.
Tudod, az én barátom akkor is barátom, ha nekem fenn, Neki lenn, és akkor is, ha nekem lenn, Neki fenn a szekér rúdja.
És tudod, az én barátom, arról tudom, hogy tegnap is az volt, és tegnapután is, és holnap is, és az után is.
Mert az én barátom nem olyan, mint a szél. Vagy ha mégis, hát akkor egyirányú szél.
És az én barátom tud rólam mindent, mint én is Róla, és nem fél elmondani a legrejtettebb titkait, mert tudja, hogy jó elmondani, és hogy nálam el van temetve.
Mint én is tudom, hogy ugyanúgy Nála is az enyéim.
És az én barátom nem csak megtanulta, és mondogatja A kis herceg-ből a megszelídítés történetét, meg a szeretés törvényét, hanem e törvény szerint él, hal. És nem csak azért, mert barátom.
Teljesen tisztában van vele, hogy bármit teszek, ami Őt is érinti, azért teszem, mert a barátom, és védem őt is, ahogy csak bírom.
Tudod, az én barátom nem olyan, hogy ha belerúg valaki (de olyan rettenetes rúgást képzelj, amilyet nem is tud az átlegember) nos, az én barátom nem megy oda hozzá később, hogy alázattal megcsókolja azt a lábat (vagy ne adj Isten, még fentebb… vigye az Úr a dolgát).
És tudod, az én barátom nem hagyja cserben azt és azokat, akiktől jót kapott tarisznyájába. (És jónak hiszi, tudja be azt is, ha megmondom Neki az igazat, mert a barátom, és nem akarom becsapni. És Ő meg cserébe nem haragszik érte, hanem mérlegeli, és ha kell, elfogadja.)
És tudod, az én barátomon hiába van csizma, nem teszi az asztalra, és pofán se rúg vele soha.
Látod, ilyen az én barátom. Mármint AKI AZ ÉN BARÁTOM, és akinek én a barátja vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése