Tisza Kata: Magyar pszicho

Fel kell mérni, hogy mi számít egy emberi életben, s a döntésnek súlya van. Igen, tettem kitérőket. Igen, kötöttem kompromisszumot. Igen, én is. Mert azt hittem, ez az út. Aztán megállsz egy pillanatra. Jó esetben. És jön a döntés fojtogató kényszere, mikor felteszed a kérdést magadnak, úgy, hogy ne hallja senki, csak te. De te igen. Mi számít igazán egy emberi életben. Pénz, púder? Vagy önazonosság? Nehéz kérdés? Elméletileg vagy gyakorlatilag, kívülről vagy belülről nézve az? És ha te teszed fel magadnak, megvan a válaszod? És ha a válaszod igen, a bátorságod is hozzá? És ha a bátorságod igen, az erőd is? És ha elhatározod, meg is teszed? Hány életünk van? Hányszor szúrhatjuk el? Honnan származik a félelem? A bizonytalanság? Belőlünk vagy a világ adja? És mit tehetünk? Végül hát szabad az akarat? ... Márpedig az akaratnak szabadnak kell lenni. Az út viszont eleve elrendelt. Van másik választás. És mégsincs másik. Így a két tétel egyszerre. Mert amit választhatsz, az számodra az egyetlen lehetséges.
Sors, karma, Isten. Amiben hiszel.