Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz, nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét, netán a dühét is lényednek valamelyik vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád. Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad „veri költségbe magát", hibázik, akár tudja, akár nem: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire se jó, ha csak arra nem, hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem vehetnél észre.
És aminek úgy látszik, most van itt az ideje. Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet: ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad.
Ennél nagyobb győzelem nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése