Az indulatot persze nem szabad lenyelni.Lehetőleg azonnal ordítani kell.Bele ,egy párnába.
De teli torokból !Mikor megbántanak , ha van annyi időm s lélekjelenlétem , hogy hazáig kibírjam ott üvöltök hosszan , akár a pusztai farkas , vagy a hegyi medve, de díszpárnák közé temetve fejem.addig ütöm a matracot, amíg nem érzem , hogy az utolsó cseppig el nem párolgottbelőlem az a rossz , amit kiváltott bennem a támadás.Ha erre nincs lehetőségem, kifutok a szabadba, s csak arra vigyázok , ne legyen húsz méteres körzetben körülöttem senki,
hogy meg ne ijedjen mikor a néptelen utcán tagolatlan üvöltő hangokat adok ki. Ez ártalmatlanabb botrány, mint a gyomorfekély. Mi emberek olyan angyal-jelöltek vagyunk akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy indulatod habját gyorsan lesöpröd , az erejét pedig a munkába öntöd. És az ölelésedbe .Amennyiben képes vagy erre, máris többet tudsz egy angyalnál .S ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe , hogy csak ember vagy Te is . Éppúgy , mint aki megbántott.Bukásainkban félelmetesen egymásra hasonlítunk , és csak a győzelmeinkben emlékeztetünk jövendő önmagunkra .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése