Szép Ernő: Mint az égen a hold

Semleges voltam én, mint az égen a hold,
Ki kék útjain holt álmában iramol,
S tornyok arany keresztjein ezüst örömét elvonja.

Én gyáva voltam mint az őszült őszi fű,
Ki reszket hajnalban s reszket este felé,
S mint pillangó ki hogyha árnyék jön közel,már lebben.

Én bátor voltam mint a falusi fiúk,
Kik karácsony reggel járnak hajlós jegen,
Vagy mint a kisasszony aki vizet iszik égő bálban.

Én ártatlan voltam mint egy ákác levél
Kit a tavasz hozott, az ősz meg majd viszi,
Ki melegszik a napon, port visel,ragyog az esőben.

Én a legbűnösebb voltam, mert éltem én,
Mert szívet tartottam s adtam lehelletem
S szavam mindig jönni akart, de hallgattam én, hallgattam.

De nem is éltem, én tudtam halva vagyok,
Fölkél arcom tisztán a földnek peremén,
Két szemem lát és emlékszem és csalódom, de nincs már
                                                                             könnyem.