Kormányos Sándor:Egymásra rímelünk...

Nevettél, és szerettél
vágyainkból ágyat
vetettünk,míg kerestünk
szikrázó csodákat.

Komolyságra mosolygás,
sóhajomra óhaj
voltál ahogy feleltél
bókomra egy csókkal.

A nemrégből lett emlék
amit ha színezünk
egy kicsit,akkor újra
egymásra rímelünk.


Nincsenek megjegyzések: