Nemcsak terólad, rég nemcsak terólad
van itt szó kedves : mint nekem te, sok
fájt már s fáj majd még élőnek halott :
köztük siratlak ! Ahogy ma mi, holnap
különbek ejtik szemükből a holdat
s napot, kezükből szerszámuk szokott
örömét-fáradalmát, és ahogy
nemzedékenkint egész birodalmak,
huss, tűnnek, mind ! Tartalma semmijét
legjobban benned tárta fel a vég :
óh, be más volnék, ha lehetne még,
hozzád, be más, te, legönzetlenebb :
rettegve siratok és szeretek,
mióta nem vagy, minden életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése