Csillag-barátság. Barátok voltunk és elidegenedtünk egymástól. De jól van ez így és nem akarjuk véka alá rejteni vagy letagadni, mintha szégyellnünk kellene. Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e találkozást, amint ezt valaha tettük, - és akkor a derék hajók nyugodtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk lebírhatatlan ereje ismét külön utakra űzött bennünket, különböző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsütések megváltoztattak minket! Felettünk álló törvény, hogy el kellett idegenednünk egymástól: éppen ezáltal leszünk tiszteletre méltóbbak egymás szemében. Éppen ezáltal lesz szentebb hajdani barátságunk emléke! Valószínűleg van egy hatalmas, láthatatlan csillagút, egy kanyar, amelyen annyira különböző útjaink és céljaink egy röpke szakaszon közösek - emelkedjünk föl e gondolathoz! Ám életünk túlontúl rövid, látásunk túl gyönge, ezért nem lehetnénk többek ezen emelkedett lehetőség értelmében vett barátoknál. - És ezért szeretnénk hinni csillag-barátságunkban, még ha a földön ellenségeknek kellene is lennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése