Gere Irén: Örökségem


Apám rám hagyta a szívét,
a vadul zakatolót,
a pipacspirosan izzót,
száz sebből vérző,
örök-gyermek szívét.
Apám rám hagyta tekintetét,
a tenger-tisztát,
a szeptember-szomorút,
könnytől fátyolos,
néma tekintetét.
Apám rám hagyta álmait,
a fecskeszárnyúakat,
a csillag-távoliakat,
el nem érhető,
bolondos, tündérálmait.

Apám rám hagyta hitét:
a megtiport virágot,
a sárban fürösztött szirmokat,
megkínozható, de
el nem pusztítható hitét!



Nincsenek megjegyzések: