Wass Albert : Találkozásaim a halállal (részlet)

…ha a halálra gondolok, ez a változás már nem fáj úgy, mint régen. Hogy csak én megyek el s a világ itt marad. Hogy ilyenek lesznek ezután is az esték és a hajnalok, a felhők, szelek, csillagok. Nem igaz. Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztül szűrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak.
Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét,
s az én számomra az úgy is idegen.




2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratulálok ezekhez a csodás gondolatokhoz - Neked is, hogy rájuk találtál - én is éppen így gondolom...

Szeretettel - Miki

Arozika írta...

Én is így gondolom kedves Miki.

Üdvözöllek, mindig szeretettel.