Valóczy Szilvia: Önmagam mellett

Te nem tudod,
mi volt akkor bennem,
mily üresség és fájdalom fojtotta
a megbánó szavakat,
hogyan áradt szét ugyanott
a nincstelen lét,
és a célt tévesztett hovatartozás.
Nem tudtad kábaságom okát,
azt sem, rozsdás szögeit
miként verte belém
a szenvedéssé nőtt alázat,
s az őszinte érdektelenség
miért gyalázta szívem.

Csak annyit tudtál,
hogy hangos csend borult
az asztalok sarkaira,
és csak azt láttad,
a szépen vetett teríték pazar látványa
hogyan harmonizál
a pislákoló gyertyák fényeivel.

Nem kérdeztél semmit,
ahogyan én sem…
És az üvöltött némaságban
elsétáltam önmagam mellett.