Wass Albert: Éjféli hangulat

Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg,
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.

Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang… vajon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?

Éjfélt ütött az óra… rejtve, lopva
jó volna most egy hárs alá kiállni…
fátylas szemekkel elnézni a holdat…
és várni… várni… várni…