Antoni Pawlak : Ti

ti akiknek nincs szüksége semmiféle menedékre
ti akik közömbösen haladtok el a kapuk nyitott sebei mellett mintha sohasem
gondolnátok arra hogy pánikszerű menekülést is
szolgálhatnának nem ismeritek az éjszakai rémlátomásokat
és az álmatlanságot visszafojtott lélegzettel figyelitek
a kerékpáros Béke-versenyt mintha ez lenne
az egyetlen verseny mintha nem lenne
verseny a halállal
birkózás önmagunkkal
ti akik hiszitek hogy nem lesz már háború
mintha nem lennétek a tudatában hogy szakadatlanul
tart a háború mindegyikünk bensőjében
ahol másodpercenként hullanak el
a nagy gondolatok hősei és a spekulációk gyáva katonaszökevényei
ti akiknek nincs szüksége semmiféle menedékre
akik sohasem nézitek vágyakozva az ideggyógyintézetek
a nyugalom utolsó oázisainak az ablakait
vagy a borotvapengék élét az egyetlen reális határt
sohasem veszitek észre a házak fala mentén
ugyanabba a ködbe siető görnyedt alakom.

- Dabi István fordítása