Jules Supervielle: Az idő lovai

Kapumban az idő lovai ha megállnak,
akaratlanul is néznem kell, hogyan isznak,
mivel a szomjukat véremmel csillapítják.
Hálásan emelik arcomra szemüket,
s hosszú vonásaik úgy elbágyasztanak,
olyan fáradt leszek, oly magányos, esett,

hogy futó éjszaka árasztja el a pillám,
s hirtelen össze kell szednem minden erőmet,
hogy ha majd egy napon jön a szomjas fogat,
életben leljenek, s olthassam szomjukat.

- Lator László fordítása