Rónay György: Hiába

Messzebb vagy, mint a túlnani hegy,
pedig az messze van.

Szebb voltál, mint a tavalyi május,
pedig az szép volt.

Frissebb, mint a hegy derekán a forrás,
pedig az hogy üdített!

Ülök az őszben, hallgatom csobogását.
Már szomjas se vagyok.

Vándor jön az úton, kezében mogyoróbot,
hátán tarisznya, musttal.

Korán esteledik. De az ég most is csupa csillag.
Hiába szöktél el, fiatalság.



Nincsenek megjegyzések: