Brian Weiss

 Mindnyájan számon tartunk valakit aki a szemünkben különleges embernek tetszik. Gyakran két-három sőt négy ilyen személy is akad az életünkben, esetleg más-más nemzedék tagjai is lehetnek. Az idő óceánján a mennyei dimenziók mélységein utaznak keresztül , hogy újra találkozzanak velünk. Odaátról érkeznek :a mennyországból. Más külsővel lépnek elénk, de szívünk felismeri őket.

Agyunk néha közbeszól:” Nem ismerem ezt az embert.”A szívünk azonban jobban tudja.

Már az első kézfogásnál az érintés emléke hidat ver az idő szakadéka fölött és megrendíti testünk minden atomját. A szemünkbe néz és tekintetében fölfedezzük az évszázadokon át velünk élt lélektársat. Bensőnkben különös érzés támad , karunk libabőrös lesz. Jelentéktelenné válik minden , ami nem tartozik ehhez a pillanathoz.

Előfordulhat, hogy a lelkek egymásra ismerése egy szempillantás alatt végbemegy. Ránk tör egy váratlan érzés, hogy ezt a személyt sokkal jobban ismerjük , mint amennyire tudatos elménkkel meg tudnánk magyarázni . Olyan szinteken , ahol csak a legközelebbi hozzátartozóinkat, családtagjainkat ismerjük, vagy még mélyebben. Ösztönösen tudjuk, mit mondjunk az illetőnek, mert tudjuk mire, hogyan reagál. A biztonság a bizalom érzése sokkal mélyebb, mint amennyit egy röpke nap vagy akár egy év alatt fel lehet építeni

A lélektársak találkozását a sors szervezi meg . Mindenképpen találkozunk , hogy a találkozás után mit teszünk az viszont már a szabad akarat tárgykörébe tartozik. Rossz döntés, kihagyott lehetőség , hihetetlen magányossághoz és szenvedéshez vezethet. A helyes döntés a felismert lehetőség mélységes örömöt és boldogságot okozhat.


Nincsenek megjegyzések: