Váci Mihály: Messze-hívás

A fű zölden kiált,
kéken suttog az ég;
mint hívó trombiták
harsog a messzeség.

S az erdők felszakadt
sötétzöld sóhaja;
a hegyek bágyatag,
kékellő kórusa!

A szél, a lágy vonó,
hegedül csábítón
a halkan dúdoló
nyírfa-ág húrokon.

És ellágyul a föld,
amerre elmegyek,
elém omlik a rög,
csendben peregni kezd.

Előttem fű fakad,
a nyomomban virág;
a föld is meghasad,
ha várok még soká!



2 megjegyzés:

Márta írta...

Szép!

Arozika írta...

Szeretem én is:)Pihentető, szép hétvégét kívánok, kedves Márta!