Nagy Ádám: Ha virrad

Most újra jó itt élni,
mikor kövek közt az est kivérzik
és madaraknak első igéi
szállanak hosszan fel az égig.

Minden áldott a csendtől,
a fák újra barnák és kékek,
némán hullanak odafentről
utolsó szikrái az éjnek.

Most téged suttognak a bokrok.
Szívem lassú keresztet vet,
egy percre összeomlok:
megáll a föld, hallgat a lélegzet...