Isten kiválasztotta a legérzékenyebb, mégis legerősebb lelkű angyalait,
és megkérdezte tőlük, vállalnák-e, hogy megfosztva halhatatlanságuktól,
szárnyaik feszített gyönyörétől, a halandó Földre költözzenek, s olykor sajátjukként cipelnék-e szívükhöz közel álló emberek fáradt gondolatait, megpihenni vágyó érzelmeit? Csendjükkel, szavaikkal mélyen magukban őriznék-e a fájón dobogó szíveket, s melengetnék-e mindaddig, még újra
képes volna önállóan dobogni? S tennék-e mindezt önzetlen szeretettel?...
Miután minden apró angyalka reménytelien bólogatott, rájuk nézett és így szólt: „Nevetek mától, barát!”
és megkérdezte tőlük, vállalnák-e, hogy megfosztva halhatatlanságuktól,
szárnyaik feszített gyönyörétől, a halandó Földre költözzenek, s olykor sajátjukként cipelnék-e szívükhöz közel álló emberek fáradt gondolatait, megpihenni vágyó érzelmeit? Csendjükkel, szavaikkal mélyen magukban őriznék-e a fájón dobogó szíveket, s melengetnék-e mindaddig, még újra
képes volna önállóan dobogni? S tennék-e mindezt önzetlen szeretettel?...
Miután minden apró angyalka reménytelien bólogatott, rájuk nézett és így szólt: „Nevetek mától, barát!”
2 megjegyzés:
...látod, mondtam én, hogy angyal vagy:)
KÖSZÖNÖM!
Sikerekkel teli, szép hetet kívánok!
Milyen igaz gondolatokkal megírt gyönyörű történet és milyen mélyre látó lélek az, aki ilyen csodálatosan fogalmazta ezt meg.
Szívből gratulálok drága Moha.
Szeretettel ölellek. Magdi
Megjegyzés küldése