Olyan az életünk, mint egy mini színház.. Olyan vándor-féle.. Beugrós jelleggel, tudod, amikor van, hogy te rendezel.. és van, hogy csak a súgó vagy'
Néha Hősnő, és néha áldozat.. Néha csak sminkes, hogy elfedj dolgokat, -az élet terheitől ...mélyen ülő ráncokat.. Néha felfestünk egy-egy mosolyt, amikor sírni kellene inkább, és igen vannak regényeink, vannak drámáink, vannak szépséges tündérmesék. Igazából minden szerepbe bele lehet tenni a legtöbbet, persze ahhoz az kell, hogy pontosan tudd, most melyik szerepet éled, és ami nagyon fontos, hogy megtanulj kilépni egy szerepből ha kell, ha az már terhes, ha az már nem illik rád, és tudd azt mondani, hogy nem leszek áldozat tovább. Néha nagyon nehéz felismerni, ha egy hozzád méltatlan szerepben élsz. Pedig az ici-pici vészcsengő már régóta jelez, de annyira fel vagy dúlva, hogy észre sem veszed! Ki vagy fosztva. Teljesen, és ilyenkor töri az ember a fejét, hogy MIBE is kapaszkodjon? Mit is kezdjen??? Mibe is fogjon? Mindenbe bele kap. Ide kap, oda kap, bele kezd ebbe, bele kezd abba, de semmiben nem leli meg, és nem leli örömét, kétségbeesetten nyúl mindenhez, és mindenki után, de aztán rá jön, hogy nincs értelme.
Tudod Kapaszkodunk.., mindenbe, tárgyba, cselekvésbe, emberbe, minden alkalmat megragadva kétségbeesve, de nem jön' az amit vársz nem jön enyhülés, nem jön Áldás, olyan mintha elhagyott volna az Isten. Pedig biztosan nem..
A megváltás mindenkiben ott van, nem másban, nem körülményben, hanem magadban. Böngészünk, lájkolunk, verselünk, Imádkozunk, böjtölünk, jósoltatunk, kártyákat húzunk, kineziológiába merülünk, ezotériába, spiritualitásba.. csak valami adjon erőt!!! Én nem szégyellem.
Azt sem ha gyenge vagyok, a gyengeségeimtől vagyok Erős.. és Igen néha kétségbeesetten társalgok Istennel, vagy annak földijével, egy jó baráttal.. Vagy csak Úgy.. ki az éterbe. Aztán magamhoz ölelem a kisfiamat és rájövök, hogy a Világon Semmi, de Semmi gond :)
A színházamban' én vagyok a főnök.
Lassan belekúszik a fülembe egy dallam.. leteszem a forgatókönyvem' a mosogatóhabot nézem a kezemen.. a forró víz dobálja a fedőt az edényen, a kisszobából egy 'félelmetes' dínó üvöltés hallatszik, majd apró lábak csattogása a kövön....
"Álmodtam egy világot magamnak.. itt állok a kapui előtt, adj erőt, hogy betudjak lépni, van hitem a magas falak előtt"
forrás:Kikötők
Néha Hősnő, és néha áldozat.. Néha csak sminkes, hogy elfedj dolgokat, -az élet terheitől ...mélyen ülő ráncokat.. Néha felfestünk egy-egy mosolyt, amikor sírni kellene inkább, és igen vannak regényeink, vannak drámáink, vannak szépséges tündérmesék. Igazából minden szerepbe bele lehet tenni a legtöbbet, persze ahhoz az kell, hogy pontosan tudd, most melyik szerepet éled, és ami nagyon fontos, hogy megtanulj kilépni egy szerepből ha kell, ha az már terhes, ha az már nem illik rád, és tudd azt mondani, hogy nem leszek áldozat tovább. Néha nagyon nehéz felismerni, ha egy hozzád méltatlan szerepben élsz. Pedig az ici-pici vészcsengő már régóta jelez, de annyira fel vagy dúlva, hogy észre sem veszed! Ki vagy fosztva. Teljesen, és ilyenkor töri az ember a fejét, hogy MIBE is kapaszkodjon? Mit is kezdjen??? Mibe is fogjon? Mindenbe bele kap. Ide kap, oda kap, bele kezd ebbe, bele kezd abba, de semmiben nem leli meg, és nem leli örömét, kétségbeesetten nyúl mindenhez, és mindenki után, de aztán rá jön, hogy nincs értelme.
Tudod Kapaszkodunk.., mindenbe, tárgyba, cselekvésbe, emberbe, minden alkalmat megragadva kétségbeesve, de nem jön' az amit vársz nem jön enyhülés, nem jön Áldás, olyan mintha elhagyott volna az Isten. Pedig biztosan nem..
A megváltás mindenkiben ott van, nem másban, nem körülményben, hanem magadban. Böngészünk, lájkolunk, verselünk, Imádkozunk, böjtölünk, jósoltatunk, kártyákat húzunk, kineziológiába merülünk, ezotériába, spiritualitásba.. csak valami adjon erőt!!! Én nem szégyellem.
Azt sem ha gyenge vagyok, a gyengeségeimtől vagyok Erős.. és Igen néha kétségbeesetten társalgok Istennel, vagy annak földijével, egy jó baráttal.. Vagy csak Úgy.. ki az éterbe. Aztán magamhoz ölelem a kisfiamat és rájövök, hogy a Világon Semmi, de Semmi gond :)
A színházamban' én vagyok a főnök.
Lassan belekúszik a fülembe egy dallam.. leteszem a forgatókönyvem' a mosogatóhabot nézem a kezemen.. a forró víz dobálja a fedőt az edényen, a kisszobából egy 'félelmetes' dínó üvöltés hallatszik, majd apró lábak csattogása a kövön....
"Álmodtam egy világot magamnak.. itt állok a kapui előtt, adj erőt, hogy betudjak lépni, van hitem a magas falak előtt"
forrás:Kikötők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése