Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom
meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.
Hogy megszorítsam a kezét s lelkébe csókot leheljek, szebbet,szentebbet,
mint amilyet valaha asszonyszájra adtam.
Egy pillanatra csak.
meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.
Hogy megszorítsam a kezét s lelkébe csókot leheljek, szebbet,szentebbet,
mint amilyet valaha asszonyszájra adtam.
Egy pillanatra csak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése