Nem érdekelnek a rímek. Ritkán találni
Az erdőben egymás mellett két egyforma fát.
Úgy gondolkodom s írok, ahogy a virágoknak színe van
Bár jóval tökéletlenebbül,
Mert hiányzik belőlem az az isteni egyszerűség,
Hogy csak úgy magától értetődően legyek.
Nézem a világot és meghatódom.
Érzékenységem, akár a dombról lefutó vizeké,
S úgy születik bennem a költészet, ahogy a szél kerekedik...
Döbrentei Kornél fordítása
Az erdőben egymás mellett két egyforma fát.
Úgy gondolkodom s írok, ahogy a virágoknak színe van
Bár jóval tökéletlenebbül,
Mert hiányzik belőlem az az isteni egyszerűség,
Hogy csak úgy magától értetődően legyek.
Nézem a világot és meghatódom.
Érzékenységem, akár a dombról lefutó vizeké,
S úgy születik bennem a költészet, ahogy a szél kerekedik...
Döbrentei Kornél fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése