Bíbor Kata :Végtelen Nap

Ma nem akartam elaltatni a Napot
magamban látni vágytam, mit magából adott
még és még állni a csurranó fény alatt
beleforogni, élni az édes parazsat.

Akartam még erdő ölén kis patakot
folydogáló medrénél mohazöld fapadot
lombbá lenni a messze szökő ágakon
álmodásban, ahogy a felhőket számolom.

Úgy akartam még a búzavirág kék eget
átitatódni, felinni a színeket
és vackot vájni a rám hulló gyönyörbe
összegömbölyödve még maradni -
maradni örökre.