nem alázhat meg senkisem
a pornál mélyebben lakom
gyökérmélységben elpihen
a megbocsátott bántalom
nem taposhat el senkisem
a csillagok közt táncolok
ezer darabbá tört szívem
egyetlen lángodban lobog
nem nevethet ki senkisem
ha kék üveggolyóimat
fény-asztalodra fölteszem
kezemből mind feléd szalad
s te játszol velük Istenem
a pornál mélyebben lakom
gyökérmélységben elpihen
a megbocsátott bántalom
nem taposhat el senkisem
a csillagok közt táncolok
ezer darabbá tört szívem
egyetlen lángodban lobog
nem nevethet ki senkisem
ha kék üveggolyóimat
fény-asztalodra fölteszem
kezemből mind feléd szalad
s te játszol velük Istenem
1 megjegyzés:
Nagyon szép vers, de gondolom ön sem fizette meg érte a jogdíjat kedves blogíró.
Megjegyzés küldése