Koós Attila : Új fájdalom jött

Új fájdalom jött,
ölelt lágyan, ismerősen,
s kirabolt, kitépett
minden csöndet belőlem.

Szerettem volna
suttogva kérni: marjon
a jajra némaságot,
a fájra reményt takarjon,

de azt üzente vissza,
nem lehet folyton
szabadulni: rab vagyok,
míg a múlt a foglyom.

Új fájdalom jöjjön
hát, lágyan, ismerősen,
szaggasson hű csokrokat
szívbéli temetőmben.