Rainer Maria Rilke :A megvakuló lány

Ott ült ,mint mások ,itta a teát,
Előbb úgy rémlett:kissé mintha másképp
fogná , mint mások , azt a teás-csészét.
S elmosolyodott. Ez már szinte fájt.

S hogy végül fölkeltek , szobák között
lassan járkálva ,tétován csevegve
indultak el (társalogva , nevetve) –
megláttam. Ment a többiek mögött ,

szinte csak lopva és álmatagon,
mint aki rögtön dalra fakad éppen:
örvendező , világos , szép szemében
kinti fény csillant , akár egy tavon.

Lassan lépdelt , sokáig és sután ,
mint hogyha még egy gát előtte állna :
s mégis – mintha kis botlódás után - :
nem járna többé , hanem szállva - szállna.

Szabó Ede fordítása