Gondoltál már arra, hogy téged , ki teremtett? Hogy ki az a benned élő Csoda , akinek egy megvalósult szerepe vagy?Aki ezt az embert álmodta magából , aki jelenleg vagy? Jó és rossz tulajdonságokkal , lelkülettel , egyéniséggel , testtel és főleg olyan sorssal , melyet éppen élsz ,és tele van nemcsak örömteli pillanatokkal , de nehézségekkel , súlyos próbatételekkel is….?
…az én-ünk fölött van egy TEREMTŐ. aki minket álmodott és most is bennünk él.
…nézd meg a két tenyered , amelyekkel fogsz és simogatsz : tapintsd meg az arcodat , mint egy maszkot :érezd át , hogy lüktet a szerep – tested mellkasában a kölcsönkapott élet. Nézd meg miféle érzések kavarognak a lelkedben!
Nem a Te érzéseid ezek.
A teremtményedé.
A gyerekedé .Ő fél ,ő szorong , ő szenved , ő került bele önzésének csapdájába , ő az , akit gondok gyötörtek ,hogy mi lesz vele…Ő az aki boldog akart lenni , és sokszor elbizonytalanodott . És volt szorongó , mohó ,ostoba és ravasz és erőszakos…és néha gonosz is , sajnos .
Szereted?
Szereted ezt a gyerekedet , akiről azt érzed, hogy Te vagy ?
Szeresd.
Ő a világosság harcosa.
Te küldted őt harcba , szívében legyőzendő , sötét ellenfelével.
És tudod, hogy győzni fog.
Akármilyen nehéz sorsfeladatot adtál neki , győzni fog.
A Világosságot nem lehet legyőzni . Mondd meg neki , mert ha ezt elfelejti , fél.
Mondd meg neki , hogy ennek a semmilyen más nyelven nem létező magyar szónak , hogy GONDVISELÉS , csodálatos értelme van!
Mert te vigyázol rá. Te a Teremtője.
Mint atya a gyermekére.
Mint anya a gyermekére.
Nem úgy , hogy ne essen el , és ne történjen semmi baja , hanem úgy , hogy állni , járni , szaladni ,sőt repülni is tudjon .
Úgy , hogy amikor elveszti a hitét és azt mondja : „Nem bírom tovább!”
– törj föl a lelke legmélyéről , és világíts neki a sötétben!
Adj neki erőt az Erődből.
Ha aggódik , mondd neki :”Ne félj!”
És ha szenved , súgd neki : „ Ennek mélységes értelme van!”
És ha elesik , parancsolj rá : „Emelkedj föl !”
Segítsd mint, gondviselő szülő , vigyázó szemmel és láthatatlan kézzel.
…az én-ünk fölött van egy TEREMTŐ. aki minket álmodott és most is bennünk él.
…nézd meg a két tenyered , amelyekkel fogsz és simogatsz : tapintsd meg az arcodat , mint egy maszkot :érezd át , hogy lüktet a szerep – tested mellkasában a kölcsönkapott élet. Nézd meg miféle érzések kavarognak a lelkedben!
Nem a Te érzéseid ezek.
A teremtményedé.
A gyerekedé .Ő fél ,ő szorong , ő szenved , ő került bele önzésének csapdájába , ő az , akit gondok gyötörtek ,hogy mi lesz vele…Ő az aki boldog akart lenni , és sokszor elbizonytalanodott . És volt szorongó , mohó ,ostoba és ravasz és erőszakos…és néha gonosz is , sajnos .
Szereted?
Szereted ezt a gyerekedet , akiről azt érzed, hogy Te vagy ?
Szeresd.
Ő a világosság harcosa.
Te küldted őt harcba , szívében legyőzendő , sötét ellenfelével.
És tudod, hogy győzni fog.
Akármilyen nehéz sorsfeladatot adtál neki , győzni fog.
A Világosságot nem lehet legyőzni . Mondd meg neki , mert ha ezt elfelejti , fél.
Mondd meg neki , hogy ennek a semmilyen más nyelven nem létező magyar szónak , hogy GONDVISELÉS , csodálatos értelme van!
Mert te vigyázol rá. Te a Teremtője.
Mint atya a gyermekére.
Mint anya a gyermekére.
Nem úgy , hogy ne essen el , és ne történjen semmi baja , hanem úgy , hogy állni , járni , szaladni ,sőt repülni is tudjon .
Úgy , hogy amikor elveszti a hitét és azt mondja : „Nem bírom tovább!”
– törj föl a lelke legmélyéről , és világíts neki a sötétben!
Adj neki erőt az Erődből.
Ha aggódik , mondd neki :”Ne félj!”
És ha szenved , súgd neki : „ Ennek mélységes értelme van!”
És ha elesik , parancsolj rá : „Emelkedj föl !”
Segítsd mint, gondviselő szülő , vigyázó szemmel és láthatatlan kézzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése