A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, megszokja
a magányt, mint eszkimó a sarki hideget – de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab. Hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is , ha nem találjuk meg.
Az eszkimó is fázik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése