Mátyus Attila: Magamnak

Magamnak írok. Kinek másnak?
Magamnak szól e vers,
ha lesz belőle egyáltalán
valami versnek látszó tárgy,
vagy valami hasonlatos
ahhoz, amit talán annak nevezhetünk
joggal, vagy jogtalan.
Vagy lehet letörlöm majd,
mint táblára firkált krétacsíkot,
s azt mondom: - Nem is létezett.

Olvas-e még valaki verset?
Érti-e művemet majd a publikum?
S a kritikusok vajon fanyalognak?
Engem mindez már nem érdekel.
Ki költő lett, Isten tette azzá.
Rávetve vállára kínzó keresztjét,
útjára e szókkal bocsátva:
- Menj hát alá e földi pokolba,
álmodj és remélj igazabbul,
s szebbet, mint bárki más!