Kamarás Klára : Tél közepén

Még túl hosszú a tél:
s beláthatatlan a hóförgeteg.
Világunk álma mély,
és dermedő minden tavaszra váró
gondolat.
De hinni kell,
mert egyszer minden bánat véget ér.
Legyen bár hóözön,
jég, fagy, lavina, köd:
a Nap előbb utóbb kisüt,
és az ága között
bimbózik a remény