Francis Reginald Scott :Verseskönyvek

Szólásra várnak mind. Egymásra dőlnek,
és összebújnak, bátorítva egymást,
borítójuk oly élénken jelez,
mint lányok szoknyája, ha táncba mennek.

Éjjel - akár az űrből kisugárzó
átható erők - a leheletük
s rejtélyes mozgásuk, mint jelenés,
jelentéssel töltik be a szobát.

Fekszem ébren és részese vagyok
e roppant látványnak és lángoló
kínnak, mely áttörte a csönd falát,
hogy oly sok emberi kétség s öröm
remegjen át a levegőn.

A fehér lapok úgy összetapadtak,
mint hantolt csontokon por, s most betakarja
hűlt mámoruk.
Választok s olvasok,
s haláluk, álmuk mögött ott találom
fájdalmuk, szenvedélyük és zenéjük.

Ferencz Győző fordítása