Az óesztendőre ráhullott a hó, és eltemette. Könnyű , fehér takarót kapott csak, amit erőtlen , langyos kis szélgyerekek is összetépnek , még sincs belőle ébredés soha. Majd ha a melegedő nap előtt a földhöz lapul a tél fehér arca, és kibukkannak alóla a füvek meg a rögök –azok már az új esztendő gyerekei lesznek , akik nem is emlékeznek a régire , amely elment és elsüllyedt abba az örökkön növekvő óceánba , amelynek
a neve :idő.
a neve :idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése