Szólnak hozzám, és ismétlik nevem.
És mégsem tudja senki, ki vagyok.
Apám és anyám, kevésbé
ismernek engemet,
mint rózsáját a rózsafa.
A szél az arcomat feldúlja,
meghalok minden zajban,
minden álomban,
minden szóban, amit kiejtek.
Jaj, nem bízom már semmiben:
megfáradtam, megfáradtak a dolgok,
isten belefáradt isten voltába.
Tóth István fordítása
És mégsem tudja senki, ki vagyok.
Apám és anyám, kevésbé
ismernek engemet,
mint rózsáját a rózsafa.
A szél az arcomat feldúlja,
meghalok minden zajban,
minden álomban,
minden szóban, amit kiejtek.
Jaj, nem bízom már semmiben:
megfáradtam, megfáradtak a dolgok,
isten belefáradt isten voltába.
Tóth István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése