Wass Albert

A mannáról szól a titok, amit Isten az embernek megígért.
A szavakra nem emlékszem már, de valahogy úgy mondja a Jó Könyv,
hogy Isten megígérte az embernek minden napra a mannát, minden napra annyit,amennyi arra a napra kell, mindaddig, amíg itt van a
földön.Érted, Emánuel?Minden napra annyit, amennyi arra a napra kell.
Nem többet, nem kevesebbet. A mai mannát nem holnapra adja,hanem
mára,érted? Holnapra a holnapit adja, azt majd holnap leljük meg
valahol,érted? A mait nem szabad eltenni holnapra,vétkezik a titok ellen,
aki ilyesmit csinál. Minden napnak meglesz a maga mannája,
nem kell aggódni miatta.

S az emberek megtanulták, hogy nincs szebb és vidámabb mulatság, mint azzal ébredniföl reggel, hogy na, lássuk, hova rejtette el a Teremtő Szeretet a mai mannánkat?Olyan ez, Emánuel, mint mikor húsvétkor piros tojást keresnek a gyerekek!Tudják, hogy ott van valahol, egy fa tövében, vagy egy lapulevél alatt, mert tudják,hogy apjuk-anyjuk gondoskodott arról, hogy ott legyen! Érted, Emánuel? Nem hiszik csupán, vagy bíznak benne, hanem tudják! Mi emberek is tudjuk, hogy apánk-anyánk, a Gondoskodó Szeretet, eldugta valahova számunkra a mára valót, s nekünk egyéb dolgunk sincs, minthogy megkeressük.

(Az Antikrisztus és a pásztorok-részlet)

Nincsenek megjegyzések: