Wass Albert : Őszi levél

Sűrű köd borul a szürke útszéli fákra , s a sápadt utcalámpák halvány fényében megcsillnó asztfaltra lucskosan tapad egy-egy sárga levél. Ilyenkor a szívünkre is úgy ráfekszik a köd , ilyenkor névtelen bánatok bolyongják be velünk a könnybe fulladt várost, s lelkünk sötét sikátorain lapulva leskelődnek csavargó emlékei a nyárnak...
Sötét árnyak lopódznak utánunk:ezersok gondolat , s úgy járunk megis ,gondolattalan...
Céltalan...Valami kéne,valami , aminek neve nincs...mit tudom én...
Talán jó volna most ismerős fák alatt járni...Talán...elhallgatni egy ismerős kacagást...
Ilyenkor nincs kacagás.
Ősz van.