Szabó Lőrinc: Jog és hiúság

Talán csak a hiány, a messzeség,
talán csak a halál eszményített
oly hatalmasan, hogy megtelt veled
egy egész évem, ahogy soha még:
tele ím a huszonhatodik év,
sőt túlcsordítod! Ami emleget,
az hála már inkább és szeretet
s tanulság (az is igaz menedék
és mindenkié!): azt hirdeti, hogy
jól becsülje mind, akinek jutott,
a nagy érzést s a nagy pillanatot,
s irtsa, amin fájdalmam, késve, átlát
s amin tönkremegy annyi szép barátság,
joga önzését, szíve hiúságát!