Zsivajgó parton álmom roncsait
nézem sóváran, tündér hordalékot,
tűnődve, hogy torlódtak össze, és hogy
rögzíthetném-e tarka képeik:
kétes jóslattal bíztat némelyik,
s van köztük gúny, rém, borzadni elég ok,
titkos, nagy jelek, bár csak buborékok,
s egy-egy néha rólad árulkodik:
ilyenkor újra látlak, félig ébren,
éji vendéget, ki gyönyörűségem
s nyugtom vagy, ahogy voltál, élve, régen:
de jön a reggel, s józanítva, s éppoly
siváran, mint más vigaszt másokéból,
kimos agyamból a nappali téboly.
nézem sóváran, tündér hordalékot,
tűnődve, hogy torlódtak össze, és hogy
rögzíthetném-e tarka képeik:
kétes jóslattal bíztat némelyik,
s van köztük gúny, rém, borzadni elég ok,
titkos, nagy jelek, bár csak buborékok,
s egy-egy néha rólad árulkodik:
ilyenkor újra látlak, félig ébren,
éji vendéget, ki gyönyörűségem
s nyugtom vagy, ahogy voltál, élve, régen:
de jön a reggel, s józanítva, s éppoly
siváran, mint más vigaszt másokéból,
kimos agyamból a nappali téboly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése