Sulyok Vince: Emlékezés a télben

Így akarok rád emlékezni mindörökké
ahogy a boldog fényben álltál a hegyélen
gyermekiességed megható örömével
s repesve a forgó tájba néztél - -

Mint ékszerek
szép ékkövek
tüzeltek égtek
lenn a mélyben
üvegtisztán
a zöld vizek - -
S a nyár magas zengő
burája alatt
mint lepkék a kézben
ott verdestek
elmondhatatlan-szépen
a vitorlások
pirosan fehéren sárgán kéken - -
Vérvörös telt málnák lobogták
megnyíló ajkad két gerezdjén
a boldogságot és a vágyat  - -

Arcoddal arcomnak fordulva
szemeddel szememnek
ajkaddal ajkamnak fordulva -
csak egy szóra emlékeztem akkor
azt ismételtem újra meg újra
öntudatlanul számtalanszor
szeretlek szeretlek - -

Nevetésed úgy gyöngyözött fölöttünk
a délutánban
mint csörgő fénylő ezüstvízű kis patak
s én így akarok rád emlékezni mindörökké - -