Leleszi Balázs Károly :Új dalokat hord a szél

Szívdobbantó ez a táj, virágok ékszerével, patakok halk
muzsikájával. Ilyen lágyan sehol sem simogatta fejemet a nap.
Ismeretlen földön kóboroltam letaposott életemmel,
szörnyű emlék gyötört s meg akartam halni.
Kezemet ökölbe szorítottam és néztem a fehérre meszelt házakat,
hallgattam a juhász szerelmes énekét, a fiatal földművesét
és tudtam, én nem tudok mást, csak jajgatni.
Irigyeltem a pillangókat, mily biztosan haladnak a szelek hullámain
és rájöttem, itt nincsen tragédia, csak boldog emberek vannak,
akik hisznek az életben,
kitárják egymásnak szívüket
és évről évre szaporodnak.
Igen, ez lehet hát az Ígéret földje!
Ó, miért is feküdtem le az imént a fűbe? Futok feléjük és énekelek.