Katona Klári:A mondat

Napok óta egyetlen mondat foglalkoztat.
Bárhol vagyok, bármit csinálok,érzékelhetően velem van.
Mélyértelmű. Mint egy nagy mű. Pedig csak egy, egyetlen
mondat, egy filmben hallottam.
Angolul gyönyörű. Gyönyörű magyarul is.
Egykori apjától mondja egy kisfiúnak a főszereplő:
És nem szaporította a világ baját. És én?- visszhangzik bennem.
És másnap visszamegyek a filmért. Szeretném újra hallani.
ahogy mondja :And he never added to the troubles of the world.
Igen, jól értettem. angolul többesszámban használja a baj szót,
magyarul szép, kifejező az egyes szám is. És te? És én?
Bármelyikünk? Gondolunk erre legalább? Néhanapján.
Gondolunk rá, annyi vigyázatlan gondolat után? Gondolunk a
világra ? A bajaira? Azok közül is azokra ,amiket talán pont mi
okoztunk, gondolatban, szóban és cselekedetben ?
Mikor volt utoljára szabadságon a világ? Hagytam,hagytad,
hagytuk , hogy gondolataink súlyától megpihenjen, fellélegezzen?
Hányan voltunk vajon az idő emberi léptékekkel alig felfogható
végtelen hosszú láncolatán , akiknek fontos volt ? És kik voltak?
A jóakarók, akik nem tudtak eleget? A tudók, akik nem voltak elég jók?
A bizonytalanok, akik mindig inkább kimaradtak? Vagy a nehézséggel
küzdők, akik nem hitték, hogy részt vehetnek? Miben, mennyivel,
mikor? Bármivel, bármikor, bárki.
Mert bár sok , mindent nem volt már szabad, de emberi nagysággá
lenni? Gondolatban, szóban vagy cselekedetben? Tagadni lehet ezt is.
De a tagadást szabad észlelni, elutasítani. Szabad nem belenyugodni.
Megértést találni, továbbmenni , újra keresni, s tenni, tenni, tenni,
ha úgy kell tenni.
Csak a világ baját szaporítani, azt nem szabad.