Mert amitől félek, az ismeretlen. Csak azt tudom, hogy nagyon jó is lehet belőle és nagyon fájdalmas is. De egyik sem riaszt vissza. Bele merek ugrani. Hiszen nem az a lényeg, hogy nagyon jó vagy nagyon rossz lesz, hanem az a lényeg, hogy a végén el tudjak számolni önmagammal.
2 megjegyzés:
És valóban. Az ismeretlen csupán addig a "találkozásig" az, ameddig közel nem kerül hozzánk, minden, amit már megérintett bennünket, ami már az érzelem bármely fátylát megszőtte a lelkünkben, már nem ismeretlen. Sokszor az ösvény nem járatlan, csak olyan rég indultunk meg rajta, hogy már benőtte a gondolatsűrű, vagy már nem is emlékszünk arra a belső környékre...de én hiszem, és tudom, hogy valaki felé tartani, és elérni Őt, örökké öröm, lehet a dombra felfelé vezető az út, vagy a mélybe zuhanó érzet éppen, ha odaértünk valakiben, ahova tartani vágytunk, mindig ott maradunk, akármi történik, az igaz gyökerek, igazul fonják be a sokféle lélekérzést.
Szívből kívánom a békés éjszakát és gondolatokat, Arozika!
Szép!
Legyen békés álmod neked is,kívánom!
Megjegyzés küldése