A lépteink gyakran röpke percek
Máskor súlyos év minden mozdulat
Álom és valóság néha összeérnek
Ne az idővel mérd utad, s magad
A szíveden nyiss kaput a fénynek
A hallható és hangtalan zenének.
Az érkezők a jövőből üzennek,
És múlttá lesz, mi rajtad túlhalad
Derű-ború gyakran összeérnek
Te önmagadhoz mérd csupán magad
A szíveden nyiss kaput a fénynek
A hallható és hangtalan zenének.
S ha felcsendül a lelkedben az ének
Fények tánca, a szív sóhaja
A tétova kezek összeérnek
Akkor érkezel végleg haza
A szíveden nyiss kaput a fénynek
A hallható és hangtalan zenének.
Máskor súlyos év minden mozdulat
Álom és valóság néha összeérnek
Ne az idővel mérd utad, s magad
A szíveden nyiss kaput a fénynek
A hallható és hangtalan zenének.
Az érkezők a jövőből üzennek,
És múlttá lesz, mi rajtad túlhalad
Derű-ború gyakran összeérnek
Te önmagadhoz mérd csupán magad
A szíveden nyiss kaput a fénynek
A hallható és hangtalan zenének.
S ha felcsendül a lelkedben az ének
Fények tánca, a szív sóhaja
A tétova kezek összeérnek
Akkor érkezel végleg haza
A szíveden nyiss kaput a fénynek
A hallható és hangtalan zenének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése