Mátyus Attila: Egy este...

Egy este csak úgy leülsz. A konyhaasztal
körül öt magányos szék. Rajta aznapi újság,
egy ottfelejtett pohár, csekk, mit holnap
be kell majd fizetned, s a terítőn egy
beszáradt tegnapi folt figyel.
Valahol ma is robbantottak, és emelték
valami árát. De mindez nem érdekel most,
mert távoli, megfoghatatlan, nem valóság.
Kikapcsolod a híradót s behunyod szemed.
Hagyod, hogy hálójával lassan körbefonjon
a csend.
Egy illatra vársz. Egy válladra simuló kézre.
De csak az óra tiktakja veri konokul, az elmúlás
egyenletes ritmusát. Érzed, most fordul.
Most fordul az Idő. Nyugtalan se vagy már,
inkább csak fáradt.
Ülsz még egy kicsit, egy kenyérmorzsával játszol,
aztán felállsz, ásítasz egyet. A fürdőbe mégy,
lezuhanyozol,
Hosszan, élvezettel, engeded testedre a vizet.
A meleg lassan ellazít. Bőröd alá bújik, mint a szerelem.
Megtörülközöl. Fogat mosol. Felveszed pizsamád.
Imádkozol és Lefekszel. Holnap megint korán kelsz majd.
Álmodban alig mozdulsz. Akkor nem feszít
a Miért…