Úgy képzelem,az utas egy napon felébred,öklével szemét dörzsöli,első pillantásával lovát keresi,melyet kipányvázott egy körtefa alá,mikor ledőlt és elszendergett itten,a domboldalon:felébred,körülnéz,lát felhőt
és távoli várost,patakot és várkastélyt,virágokat és aratókat,a nyár csodálatos körképét látja,s egyszerre különös,heves fájdalmat érez,mert megtudja,hogy az élet nélküle is lesz tovább,a madarak repülnek majd,és az ötvösök nélküle is készítenek kösöntyűket és karkötőket,s ő nem is haladhat elég gyorsan és nem is ügethet elég fürgén,mindenképpen elmulasztja úti célját,mely a teljesség,a világ és az élet. Ezért csak körülnéz,az idegen domboldalon,nagyon sápadtan és komolyan.
Aztán feltápászkodik és szomorúan füttyent a lovának.
és távoli várost,patakot és várkastélyt,virágokat és aratókat,a nyár csodálatos körképét látja,s egyszerre különös,heves fájdalmat érez,mert megtudja,hogy az élet nélküle is lesz tovább,a madarak repülnek majd,és az ötvösök nélküle is készítenek kösöntyűket és karkötőket,s ő nem is haladhat elég gyorsan és nem is ügethet elég fürgén,mindenképpen elmulasztja úti célját,mely a teljesség,a világ és az élet. Ezért csak körülnéz,az idegen domboldalon,nagyon sápadtan és komolyan.
Aztán feltápászkodik és szomorúan füttyent a lovának.
4 megjegyzés:
Milyen igaz gondolatok drága Mariann!
Gyönyörű blogod egy hatalmas szeretet-erdő, ahol kiváltság sétálgatni!
Szeretettel gondolok rád
Magdi
Ó,drága,drága Magdi,tudtad....
tudtad,hogy itt és most kell megszólalnod.
Köszönöm gyönyörű léleküzenetedet,a szeretetet...sok-sok erőt adott!
Ölellek,nagyon!
Boldog vagyok, hogy a kiváltságosok közé tartozom!
Drága Rebi! Ölellek!
Én vagyok a boldog,hogy ismerhetlek!
Megjegyzés küldése