Csabai Andrea :Senki se értse...

(Levél Barátomhoz)

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ráhajol az ég a tó vizére,
fák bújnak össze messzi távol,
csended mindig hallat magáról.

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ne legyen benned több világvége,
s mikor a szél újra földhöz ér,
virágát bontsa nyárban a tél.

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
emlékezz milyen az álmod kékje,
elég ha mi tudjuk ez áldás,
azt akarom, mindent fényben láss.


2 megjegyzés:

tükör írta...

Ezen a napon (is) millió sejtembe ivódott bele ittlétem pillanatainak óraérzetet, hiszen magammal vittem egész napomba a képek varázsát, a szavak és gondolatok melegséges érzetét...
KÖSZÖNÖM!
...gyönyörű csokorba borult a lelked, aludj jól, Arozika!
Békés álmokat kívánok, szívből!

Arozika írta...

Olyan jólestek , kedves szavaid...igazán jó barát vagy!
KÖSZÖNÖM!
Szép hétvégét kívánok !

A barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni, kimaradnak a játszmák és a kímélő, hogy-ne-okozzak-fájdalmat-neked hazugságok, nem kell fel- és leépíteni, nem vársz el tőle semmit, és ő sem tőled, megmarad a gondolatok és tettek szabadsága, nem értékel, nem ítél el, nem akar megváltoztatni, egyszerűen a barátod.