Biegelbauer Pál

Ami megismerhető az emberben, az lényegtelen. A másik embert akkor látjuk jól, ha szépnek, gyönyörűnek, csodálatosnak látjuk, úgy ahogyan
a megszületésekor az édesanyja láthatta. Jónak látjuk, olyannak, aki úgy jó, ahogy van, mert akkor tudjuk elfogadni, amikor már nem akarjuk megváltoztatni, mert nem is lehet.
Ide kívánkozik Pilinszky János Átváltozás című verse:

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek láttál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Mindenki csak saját magát változtathatja meg. A szeretet biztonságában (valódiságát sokszor próbára téve) dönt a másik úgy, hogy megváltozik, de dönthet másképp is. Szabadságában áll.

Nincsenek megjegyzések: